A várvavárt Kai-s este ;)

Rara vagyook~

************************
Álltam fennt a teraszon, és nézegettem Seoul csodálatos fényeit. Aggódva pillantgattam az órámra.

-Már rég itt kellene lennie. Ki fog hűlni az étel... -beszéltem magamhoz. Hirtelen valaki hátulról átkarolt. Nagyon megijedtem, és fejemet hátrafordítottam. Egy gyönyörű fekete szempárral találtam szemben magam.

-Meg...Meglepetés! - dünnyögtem halkan. El voltunk veszve egymás tekintetében. Ő bámult engem, énmeg bámultam őt. 

- I'm trapped...

- Hm? -aztán leesett... énekelni fog?

- "Nem tudok megmozdulni, miért leszek egyre nehezebb,

Ahogy a szíved egyik csücskében vagyok?

Meg akarlak érinteni, de ebben a fekete sötétségben ragadtam

Folyton ugyanide térek vissza, egy helyben járkálok.

Mélyen belül egyre jobban és jobban elfeledsz

Ebben a szerelemben mi örökre megmarad nekem

Oh, csapdában vagyok, csapdában vagyok.

Kezdek elfáradni, úgylátszik csak egyedül álmodok

Megráznál erősen, hogy végre felébredjek, hogy felébredjek?

Csapdában vagyok, csapdában vagyok.

Elvesztem önmagam, nélküled már a nevemre sem emlékszem,

Most el fogsz engedni a szívedből, el fogsz engedni?

Csapdában vagyok, csapdában vagyok.

Csapdában vagyok.

Te és én, egyre jobban különbözünk egymástól,

A vége láthatatlan kapzsiságodban, kapzsiságodban.

Egy elhagyott madár vagyok benned, egy apró kalitkába zárva

Még csak el sem tudok repülni

Egye gyengébb és gyengébb leszek benned

Ebben a szerelemben mi számomra örökre kitart

Csapdában vagyok, csapdában vagyok.

Kezdek elfáradni, úgylátszik csak egyedül álmodok

Megráznál erősen, hogy végre felébredjek, hogy felébredjek?

Csapdában vagyok, csapdában vagyok.

Elvesztem önmagam, nélküled már a nevemre sem emlékszem,

Most el fogsz engedni a szívedből, el fogsz engedni?

Csapdában vagyok, csapdában vagyok.

Csapdában vagyok.

Csapdában vagyok.

El akarlak feledni,

El akarok repülni,

El akarlak engedni,

Szabad akarok lenni.

Kezdek elfáradni, úgylátszik csak egyedül álmodok

Megráznál erősen, hogy végre felébredjek, hogy felébredjek?

Csapdában vagyok, csapdában vagyok.

Elvesztem önmagam, nélküled már a nevemre sem emlékszem,

Most el fogsz engedni a szívedből, el fogsz engedni?

Csapdában vagyok, csapdában vagyok.

Kezdek elfáradni, úgylátszik csak egyedül álmodok

Megráznál erősen, hogy végre felébredjek, hogy felébredjek?

Csapdában vagyok, csapdában vagyok.

Elvesztem önmagam, nélküled már a nevemre sem emlékszem,

Most el fogsz engedni a szívedből, el fogsz engedni?

Csapdában vagyok, csapdában vagyok.

Csapdában vagyok." -a dal befejeztével még jobban magához szorított. 

És elkezdtett sírni a bal vállamon. A bal vállam közelebb van a szívemhez, mint a jobb.. Elkezdtem sírni én is, és simogattam a fejét.

- Nesírj! Ha sírsz, akkor én is sírok..!

- Rara! Ugye...Ugye nem akarsz elengedni? - a hangja megint elcsuklott.. Ki ez az ember? Ő lenne Kai? Mi történt vele? Hol van az a macsó, aki nem adja meg magát egy lánynak sem? Aki egós és piszkálódó? Mostmeg...Itt sír.. Mint egy kisgyerek. És egy ilyen számot énekel.. Az igazi Kai azt mondta volna, hogy "Fúújj én nem éneklek ilyen nyálas számot..'

- Ki vagy te? -simogattam a fejét, mire ő mégjobban elkezdtett sírni - Jó, jó..Ssss...Sssss...Nyugi...Nincs semmi baj..- amikor kicsit megnyugodott, odamentünk az asztalhoz. Leültünk egymással szembe. Középpen egy gyertya volt. Nagyon bensőséges, és meghitt lett a hangulat. Az étel Isteni volt.Így elkezdtem etetni őt. Sokat mosolyogtunk. Kai nagyon férfias volt. Egy fehér inget viselt, nyakkendővel, meg mindennel ami ehhez dukál. A haja olyan lazán kusza volt. Grrr. Aztán amint befejeztük a vacsorát, csak ültünk egymással szemben, és néztünk egymásra. Hirtelen letérdelt elém. Egy kis dobozka volt a kezében. Olyan, mint amilyen a nagykönyvben meg van írva. Gyönyörű arcára rásütött a gyertya fénye, és láttam rajta, hogy mondani akar valamit. Nagyon összezavarodtam, abban a percben zavarban voltam, hiszen ő egy álompasi.. Nemtudtam mire készül.. Kicsit féltem.. Na aztán megtörte a csendet:
- Jung Rara... - alig tudtam ránézni. Ahogy a szemeimbe nézett.. Mint egy angyal. Nem bírtam a pillantását. Egyszerűen túl tökéletes.
- Igen? - nyeltem nagyot.
- Lennél a... -felnyitotta a dobozt-...barátnőm?
Ez volt a dobozkában. Egy cukornyaklánc *-*









Csak néztem rá. Nem bírtam megszólalni. Nyeltem egyet, és biccentettem egy kicsit. Erre Ő elmosolyodott, felállt és a nyakláncot felrakta a nyakamba. Aztán újra letérdelt elém, megfogta a kezeim, és megcsókolt. Már el is felejtettem, hogy ez milyen érzés.. Meghogy mit vált ez ki belőlem. Egy idő utám mind a ketten kezdtünk beindulni. Arra lettem figyelmes, hogy az ölébe kap, és folyamatosan csókolgatva egy szoba felé haladt. A kulcsal babrált egy picit. Aztán bevitt, és belökte az ajtót.
- Készen állsz?- kérdezte közben.
- Ühümm.. - bólogattam, de eléggé féltem. Ledobott az ágyra, de úgy, hogy annak a a másik oldalán lecsúsztam, és az összes takarót magammal rántottam. (xD) Kai megfogta a nagy kupac takarót, amiben valahol én is benne voltam, és visszarakott minket. Az ágyra mászott, és kikötötte a nyakkendőjét.

Majd elkezdett engem keresgélni. Már mindent összetúrt, amikor meglelte a fenekem. Beleharapott, mire én úgy elkezdtem ficánkolni, mint akit épp ölnek. Így végül sikeresen ki tudott bogozni. Megcsókolt, és elkezdett kifejteni a ruháimból. Jó, már eddig is csináltunk ilyet, de ez a szituáció azért mégis csak más.. A gyönyörű ruháim az ágy mellett landoltak. Rajtam már csak fehérnemű volt. Neki akartam kezdeni őt is vetkőztetni. Teste nagyon forró volt. Annyira kalapált a szívem.. Alig mertem beszélni.

- Gumi? - suttogtam félénken. Előkapott egy kis zacskót a zsebéből, és diadalmasan a fogai közé vette. - Nekem kell kibontani? - ő bólogatott

- Méghozzá a fogaiddal. -ebből kb annyit értettem, hogy "Nyghsá öh hgaiddá"  De valahogy megéreztem, mire gondol. Odahajoltam, és kisebb nagyobb sikerrel kibontottam. Aztán fel akartam rakni "Rá". Már éppen fent lett volna, amikor elszakadt Rajta. 

- Vagy te vagy túl béna, vagy a barátom túl nagy! - röhögött. Na ez tényleg Kai.. Visszatért!

- Hahaha.. - pirultam bele. Rámnézett nagy kérdő szemekkel, hogy: most mit csináljon, már nagyon akarja, de csak egyet hozott. Én meg visszapillantottam rá, tekintetemmel mondván, hogy: nyomás a sarki boltba, gyerünk, gyerünk, gyerünk! Aztán az ő tekintete, hogy: muszáj? Én vissza rá: IGEN! Felpattant, gyorsan felgyömöszkölte a nadrágját, amit a "Barátocskája" miatt bekapcsolni viszont nem tudott, és futott le. Én fáztam alsóneműben, ezért bebújtam a takarók alá

- De meleg - Vackoltam be. Egy kis idő mulva egy kétségbeesett hangot hallottam

- Rara! Rara! Most nem aludhatsz el! - csókolgatott vadul

- Uhummm - énis kicsit kómásan de helyeseltem. Aztán rögtön a lényegre tért. (Persze a gumit most ő húzta fel ><) 

- Készülj fel! Ez most egy picit fájni fog. -simogatott meg

- Jó. Rádbízom mindenem. Csak csináld! - szorítottam össze a fogaim, és lehunytam a szemem

- Vigyázok rád! - elkezdte egyre és egyre feljebb tolni. Az első ponton egy olyan iszonyatos fájdalmat éreztem, hogy azthittem nekem végem. Elkezdtem sírni, a száját a számra tapasztotta, és susogott nekem, hogy megnyugtasson. Aztán elkezdtem vérezni. Kai gyengén felkapott, bevitt a fürdőszobába. 

- Kád, vagy zuhanyzó? - gondolkodott hangosan - Zuhanyzó fülke! Azt úgysem szokták használni. - lassan belerakott. Megint elkezdett lassan mozogni. Hangosabb voltam, mint hét tucat örömlány (><").. Nem győztem bocsánatot kérni. "Semmi baj, de azzal csak neked lesz rosszabb, ha mégjobban beindítassz!" Ez volt a válasz. Én viszont nem tudtam befogni azt a nagy szám.. Olyan erősen szorítottam Kai-t, mintha azthinném, hogy bármelyik pillanatban elrepülhetne. A vége felé már elmúlt a fájdalom. Ilyen furcsa dolgot... Az elején mintha a pokol tüze égetne, de a legvégén mintha a Mennyország felhői közt lebegnél.

- Örülkök, hogy én lehettem az első. - Csókolt meg fáradtan. Haja a szemébe lógott

- Angyal~ -kuncogtam

- Szeretlek! - mondta amikor visszavitt az ágyba. Tényleg kimondta volna? Jól hallottam? Vagy csak halucinálok? - Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!