Szokásomhoz híven, ma se volt valami szerencsés napom. De legalább Rara kint van a kórházból. És otthon pihen. Elég csendes típus vagyok, és inkább háttérben figyelek. Ezt már megszokott tőlem, csaj a lányok mindig nyaggatnak, hogy ne csak tanuljak, hanem szórakozzak is néha. Ezen mindig elmosolyodom. Aranyosak, és unalmas lenne nélkülük az amúgy is unalmas életem, de így legalább van élet körülöttem.
Épp a suliból tartok haza, de mivel elfáradtam, letelepedtem egy padra. Ma is vagy négy könyvet kivettem, a szak dogámhoz.
Nagyban bújom az egyiket amikor valaki leül mellém. Felnéztem, és a múltkori megmentőm volt az. Elmosolyodott, és megkérdezte mit olvasok. Nem akartam fárasztani az emberi szervekkel így csak megmutattam neki a könyv elejét. Meglepve pislogott hol rám, hol a könyvre. Mondtam neki, hogy orvosira járok, erre Ő megkérdezte a nevem. Bemutatkoztam és Ő is. Érdekes neve volt. Zitao, de csak Taonak becézik. Ismerős volt a neve, de nem tudtam honnan. Elbeszélgetünk, nagyon aranyos volt, és még fagyit is kaptam tőle. Közben Ő vitte a táskám, amire rinyált is egy sort, hogy hogy tudom cipelni ezt a nagy súlyt, kiröhögtem, és ránéztem, amitől Ő nevette el magát, és törölte le az orromról a fagyit, nem kicsit pirultam el. Később haza kellett mennem, de elkérte a számom, amire nagyot néztem.
Otthon említettem is a lányoknak mi volt és nem kicsit lepődtek meg. Nem értem miért. De majd csak kinyögik.
Sajnos tanulás közben aludtam be, holnap meg fájni fog a nyakam. Remek.
De legalább szépet álmodok.
Lexa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése