Mi is történt?

Amióta hazaértem mindenki azt kérdezgeti, hogy mi történt köztünk azon a napon, amikor Kai-val össze voltunk zárva egy szűk kis szobában... Ketten... Két közeli ágyon... Fehér paplanok között...12 óráig... Ezért valahogy minden Unnie rosszra gondol. Nem is tudom miért :P De most komolyan. Ó ha ők azt tudnák! Nemhiszem, hogy kibírják szedni belőlem a teljes történetet. Szóval sok sikert a próbálkozásukhoz. Túl nyálas lenne nekik elmondani. Teljesen zavarba jönnék, és tuti megint rámaggatnák a "Cukimuki Minnie Maknae" kifejezést, amit az eddigiekben hál'Istennek hanyagoltak. Az igazság az, hogy Kai-val állandóan piszkálódunk. Mintha 5 évesek lennénk. Húzkáljuk egymás haját, meg csikizzük&bökdössük egymást. Ez történt akkor is. Miután felsipítottam, kidörgölte az álmot a szeméből. Fel voltam háborodva, és tovább problémáztam, hogy hogy a fenébe lehet egy fiút és egy lányt egy szobába tenni?! Aztán lassan csak kibékültem a dologgal..Hát elkezdtünk vicces sztorikat mesélni, hogy feldobjuk a kórházi mélabús hangulatot. A végén a ciks sztorik is előjöttek, amitől majdnem a földre vetődtünk. A nővérke nem győzött bepillantgatni az ajtón hogy minden rendben van-e velünk. (Szerintem ha innen kiengednek, a diliházba fognak utalni minket.-tuti egy szobába). Aztán egyszercsak abbahagytuk a nevetést, és síri csönd lett. Kai sóhajtott egyet, mire feléfordultam. Ő szintúgy. Így néztük egymást. A fejeinket max 30 centi választotta el egymástól. Aztán hirtelen megpaskolta a fejem. Én grimaszoltam, mire elnevette magát. Aztán elkezdett bámulni. A kezével (amit még azóta is a fejemen pihentetett) lassan elkezdtett simogatni. Közben mindkettőnk arca elkezdett közeledni egymáshoz. A végén azon kaptam magam, hogy már több másodperce tart a "szájrapuszink". Közben a keze lejjebb vándorolt a fejemről...Lényegesen lejjebb..

RaRa <3