Ismeretlen megmentő.

Amikor hallottam, hogy Janho szól, hogy Rara kórházban van, kapkodva ugyan de rohantam én is velük. És mint mindig, engem mindenhol megtalál a balszerencse. A parkon keresztül mentem, mert lemaradtam, és ami két bal lábas vagyok, megbotlottam, így fejjel előre dőltem volna a tóba -nem túl nagy, kis mesterséges kacsa úsztató, kis híddal felette-, ha valaki nem kapott volna el. Két centire volt a kezemtől a víz, és láttam a felszínén, hogy egy vöröses hajú fiú fogja a derekam. Kezem a kezére raktam és fel húzott. Kicsit félelmetes feje volt, olyan mogorva, de amikor megszólalt és kedvesen elmosolyodott, én szabályosan olvadni kezdtem, persze nem észre vehetően. Elnézést kértem és megköszöntem a segítséget, majd szaladtam a kórházba. Épp, hogy beléptem, amikor a lányok leültek, ki hova, majd lassan ébredezni kezdet. Sora is befutott, közben. Mindig én vagyok az utolsó előtti, vagyis Sora előtt mindig én jelenek meg, mert én is minden honnan kések. De a suli miatt nem is csodálkoznak ezen. Kicsit még csevegtünk, aztán haza mentünk, én mentem tanulni a többiek meg nem tudom, mert ahogy újra elhaladtunk a parkban lévő kis tó mellett eszembe jutott a fiú. És még a tanulás se úgy ment mint kellett volna ezért inkább lefeküdtem aludni.

Lexa~