2013. augusztus 6., kedd

Nincs cím, mire azt?

Eddig nem nagyon volt mit írni. Arra pedig senki se kíváncsi, hogy építem le az agyam a paraneopláziával és a többi fincsi szindrómával. Nos, igen, haladok, lassan 11 hónap és már gyakornok leszek. Addigis, tanulok. Minden reggel az egyetemen kezdtem a napom, aztán haza esve éjszaka is tanultam, alig aludtam pár órákat.
És ezen Tao se segített. Egyre furcsábban viselkedett, eljött se szó, se beszéd nélkül ágyba vitt aztán lelépett. Szeretem, és ezt elnéztem neki. De a koronázási buli óta ez már sok volt. Szóvá is tettem, veszekedés lett belőle, és amikor felemelte a kezét, hogy pofon vágjon, Xiumin nyitott ránk.
"-Tao, azonnal te le a kezed, vagy Én megyek neked!" - ezzel a szöveggel állt elém a kis manó, hogy megvédjen. Persze Ő nagyon jól tudja, hogy mit érzek, neki mondtam el mindent Taoról. Tao mérgesen viharzott ki. Pár napra rá, kaptam egy SMS-t.
"Hallottam, hogy mi történt közted és Tao közt, jól vagy?"
Suho volt. Furcsáltam is, hogy pont Ő írt, Chentől vártam volna, de a másik leadertől nem. Elkezdtünk dumálni, aztán párszor eljött hozzám, órákat tudtam vele beszélni, megértett,  és tegnap elhívott vacsorázni. Igent mondtam. Minden tökéletes volt, kedves volt, teljesen más volt mint Panda. Nyugodt voltam mellette, és beszélgetünk. Kiadtam magamból mindent ami a lelkem nyomta. A tanulás, ami persze fontos, mert doktor akarok lenni, az eljegyzés, aztán Tao szülei, a sok veszekedés, a majdnem pofon és az éjszakákat átsírt dolgaimat végig hallgatta.
Viszont ami tökéletesen ment az egész, olyan pocsék lett minden. A dormba mentünk, ahol Brian neki eset Suhonak majd Tao és Kris is be kavart, kész káosz volt minden. Janho meg is haragudott. De nem ezt akartam, Tao tehet róla, Ő kezelt úgy mint egy rongyot, holott eredetileg szeret. Mindent elrontott. Suho jött velem haza, azóta itt van. Lekezeltem a sebeit, és ahelyett, hogy kiakadt volna, megcsókolt. Végül a kezembe adott egy kis barna összetört dobozt. Egy ékszeres doboz volt. Egy karkötő volt benne egy pár fülbevaló, és egy lánc. Alig tudta rám imádkozni. A csók jó felvezető volt, mert rám adta a láncot. Sunyi. Rám adta a többit is. Most alszik, mellettem. Sajnálom, hogy ez történt, és itt kell maradnia.

Ez volt az ajándék. Szerintem sok, de szép. Na de megyek aludni, reggel irány a kórház, gyakorlat lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése