Rara jelentkezik~
A mai napom kivételesen jól indult. A kedvem fantasztikus volt, és tele voltam önbizalommal.Az így is hatalmas egóm még nagyobb lett. Egész délelőtt a hangulatomhoz passzoló TTS-Twinkle-t nyomtam. (a szövegre érdemes figyelni)
Délután volt, mire hazaértem.
Ahogy felértem a lépcsőn, az ajtóban egy nem mindennapi látvány fogadott.
Egy srác. Kétségbeesetten nézett rám. Ócska ruhákban, és mellette egy kicsi táskával.
A kezében tartott egy levelet, amit odanyújtott nekem.
- Olvassa fel. -kérte
**********************
"Drága Rara.
Én a AhMi nénikéd vagyok.
Tudom, hogy csúnya dolog csak így felbukkanni a semmiből azért, hogy szívességet kérjek tőled.
Kérlek ne vess meg.
Tudod nekem volt egy betegségem.. A rák... Nem gondoltam volna, de ez a betegség mégiscsak felülkerekedett rajtam.
Ha ezt az üzenetet olvasod, akkor én már nem tartozom ehhez a csodálatos világhoz.
Hadd mutassam be neked ezt a fiút.
A neve Jung ChangMin. 14 éves. Vidéken nőtt fel.
Arra kérnélek még az utolsó szusszanatnyi erőmmel, amivel én ezt a levelet írom neked, hogy vigyázz rá.
Rara, mostmár ő fiad.
És jól figyelj ChangMin, ő az anyád.
Sajnálom, hogy én ezt így megkavartam. Tudod nem direkt csináltam.
Millió puszi, és erő: AhMi"
***********************
- Hibás... Már 15 vagyok. Ma van a születésnapom. -meredt maga elé.
- Lett egy fiam. - meredtem magam elé én is- Aki csak 3 évvel fiatalabb mint én.
- Tényleg? Maga 18? - kerekedtek ki a szemei
- Aha. Szólval nyugodtan tegezz! :) És ha nem szeretnél, akkor nem kell anyunak hívnod, rendben? - mosolyodtam rá. - Na csak ennyi cuccod van? Gyere, menjünk be. -betrappoltunk- Keresni kell neked egy szobát. Hm. Sora szobája a velem szembe lévő. Az jó lesz neked? Szép kék. Majd berendezzük. - helyes fiú. Küldtem egy üzit Kai-nak, hogy mi történt, hogy ki ő, hogy került ide, és hogy lógjunk vele, vegyünk neki pár ruhát, mint ahogy a haverok szokták.
- ChangMin! Bemutatlak "apunak". -nevettem. Ő nem mosolyog.. Nagyon zárkózott. Bár megértem.. Az anyukája most halt meg.
Kai és Minnie hamar jóba lettek. Már tényleg haveri szintre kerültek a beszélgetések
Minnie: Rara, olyan csinos vagy!
Rara: Ha nem lennél a rokonom, akkor hozzád mennék. *puszi küldés*
Kai: Héhéhéé el a kezekkel Öcsi! *barack*
M: Velem lakik egy helyen! Semmi esélyed.
K: RARA! ZÁRD BE AZ AJTÓT MIELŐTT LEFEKSZEL! *rázogat engem*
M: Rara.. *kacsint*
R: ChangMin.. *kacsint*
K: *nézeget jobbra balra*
Aztán elvittük megünnepelni a szülinapját a vásárlás után. Végre láttam önfeledten mosolyogni.
| Ugye milyen csinos fiatalember? :3 |
-Dearanyoos!
-Rara! Ő az új pasid?
-El fogom lopni!
-Buksz az idősebbekre?
-Te vagy az esetem!
Összevissza ölelgették és puszilgatták. De ő lefagyott, és egy gyakornoksrácot nézett. Mintha már ismerné. Kibújt a nők közül, és odament hozzá. Tudtam hogy ismeri. Látszott rajta. Kai-ra néztem kicsit idegesen, hogy miért nem a lányokkal van elfoglalva, mire ő mondta, hogy biztos csak haverkodni akar. Megnyugodtam. Csak olyan fura érzés fogott el. Már bemutattam őt a srácoknak is. A lányok is odavannak érte. Nagyon aranyos srác, örülök, hogy épp az ő anyukája lehetek!
Mostmár eltelt pár hét, mióta ittvan. Beírattam egy középsuliba is, amit ő választott ki magának, közel a házunkhoz. Ja de történt valami nagyon nagyon nagyon fura, ami háát eléggé zavar. Egyik este én értem haza később az énekórám miatt. Megcsináltam a vacsit is, és épp hívtam volna le Minnie-t enni. Nagyba benyitok a szobába.
- Minnii... -kikerekedtek a szemeim
Halkan becsuktam az ajtót. Nem vettek észre.
-Ez a gyakornok srác?! - esett le az állam - Te szent atyaúúú.... ChangMin-on tényleg nem volt póló? O_O KAIIIIIII!!!!! *rohanás a szobába, és telefonnyomkodás*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése