Otthon, Magyarországon.

안녕!

Rara vagyok! Most éppen Magyarországon a szülőfalumbeli 'Hosszú-völgyben' ülök ChanMin drágámmal az oldalamon. Innen üzenünk nektek. 

Gondolom csodálkoztok, hogy hogy kerülünk ide. De idejével ezt is megtudjátok. Hát...elég sok dolog szakadt a nyakunkba, ezért a legjobbnak azt láttam, ha eljövünk. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Na de ahol abbahagytam. Ugye az az éjszaka..

ChangMin teljesen rámmászott. A következő dolog amit mondott az volt, hogy: "Te mondtad, hogy próbáljam ki a fiúkat is és a lányokat is. Nem lehetsz mérges, hiszen azt csinálom, amit te javasoltál." Na ja. Csak én éppenséggel nem voltam önként jelentkező, hogy rajtam próbálja ki. Nagyon megijesztett ez a viselkedése. A következő pillanatban nagyon nem bírt magával, mintha nem is ő irányítaná a saját testét. Mintha idegrángása lett volna, vagy hidegrázása. Úgy vergődött, mint egy partra vetett hal. Tudtam, hogy ez a srác akármég pizsamagatyán keresztül is magáévá tenne. Pillanatok alatt lekapott magáról mindent, és jól gondoltam, hogy az én ruhámmal nem fog sokat babrálni. A vékony pizsim ripityára szaggatta. Ebből elég.

- Valaki! Janho! Janho! JANHO! - kiabáltam, közben rugdostam Minnie-t. De olyan nehéz volt. Nem akartam bántani. -JANH...- fúúj valami nedves van a számban. Huh. Ez a nyelve. Végülis kicsit megkönnyebbültem. De másszon már le rólam! Úristen! Vigye már a f**** a lábaimtól. JANHO! Már tiszta ideg voltam. Biztos van valami baja, mert józanon nem csinálna ilyet. AISHH! Aztán bejött Janho, és lerángatta rólam. Megmentőm. Köszönöm:') Lefektettük az ágyra, és lefogtuk. Egy darabig rángatózott, aztán hirtelen csak így putty. Elaludt. Másnap reggel kifaggattam. Mindent elmesélt. "Rara. Sajnálom. Alig emlékszem valamire. Az új suliban volt pár srác. Rara te 175 centi vagy ugye? Én 178. De még nálam is egy fejjel magasabbak voltak. Aztán elhívtak bandázni. Gondoltam nem lenne jó rosszban lenni velük, ezért belementem. Elmentünk a városba, és iszogattunk valami finom cuccot. Aztán utánna csak foltokban emlékszem. Nagyon furcsát éreztem. Nagyon be voltam "állva" a szó összes értelmében. Aztán egy sötét sikátorra emlékszem, és taperoló kezekre, meg arra, hogy: "Milyen kis aranyos." Amikor felébredtem hiányzott a fél cipőm, a póló forídva volt rajtam, és a nadrágom ki volt gombolva. Aztán az, hogy lefekszem egy ágyba, és a nyelvem valaki szájában van." Majd én is felvilágosítottam, hogy mit művelt. Nem győzött bocsánatot kérni, még reggelit is készített nekem. És képzeljétek: BENNE LESZEK EGY BANDÁBAN! A főnök ma hívott! Már lassan elkezdjük a készülést a debütre. Ez az egyetlen jó hírem.
Ahogy vidám sétáltam haza az SM-től megláttam az utcán Sora-t. Rég nem beszéltünk.
Rég nem beszéltünk, kezdett hiányozni, bár az igazat megvallva nagyon el voltam havazva "pár dologgal" mostanában. Odapattantam elé ezer wattos mosollyal.
- Sora! Kai írt egy SMS-t, hogy megszületett Kira. Örülök, hogy mind egészségesek vagytok, és gratulálok! Biztos vagyok benne, hogy jó anya leszel. - kitártam a kezem, hogy megöleljem

- Hello! Köszönöm, Rara!-mondta közönbös hangon és nem ölelt vissza
- Jól telnek a napjaitok? -lassan leengedtem a kezeimet- Nem sír sokat a kis prücsök?
- Igen, meg vagyunk. Nari és Kira is jó gyerek. Kyungsooval is rendben vagyunk.-folytatta semmi érzelemmel az arcán mondókáját.
- Ahh. Jó tudni. - mosolyom már csak elhalón világított arcomon. Miért csinálja ezt? Nincs jó passzban? - Umm.. Sora? Milyen ételt kívánsz mostanában? Sósat? Édeset? Vagy savanyút? Nagyon hiányoztál. Nincs kedved eljönni hozzánk valamikor? A csimbit lepasszólnád addig, vagy lehoznád. Szívesen megnézném. Összeütnék neked valami finomat!
- Régebben az édeset kívántam, most már csak a tejet iszom hogy a csontjaim vissza erösödjenek. Rara, nem viszem sehova még kicsi és magára se hagyom. Most is csak a boltba megyek. Úgy hogy megyek is-vette sietösre a beszélgetésünket
- Sora! Álj meg! - fogtam meg kezét, hogy el ne induljon - Miért beszélsz hozzám ilyen ridegen? A végén még azt fogom hinni, hogy meggyűlöltél engem. - az utolsó mondat már nagyon halk volt, de érteni biztos értette
- Rara, sietek! Engedj el!-elengedtem kezét- Gondolkodj az elmúlt hónapokon!-szólt utoljára vissza majd elment. Kicsit kifakadtam. Sírva hazamentem. A tetejébe eljött hozzám ChiHoon. Nem tudom mi ütött belé. A nyakamnál fogva nekiszorított a falnak, alig kaptam levegőt. Idegrohamos..Bárcsak megfulladtam volna.. Morgott, és sziszegett. Aztán még mindig a nyakamat fogva odahúzott, lesmárolt, majd ellökött. Nekicsapódtam a falnak, auztán a földön landoltam. Toporzékolt, megtépte a haját, rámnézett, és elviharzott. Elkezdtem sírni. Hátranéztem, és ChangMin tátott szájjal állt a szobaajtóban.

Na ez volt az a pont, amikor kész. Kiborult a bili. A hónomalácsaptam Minnie-t és irány Magyarország! Muszáj kitisztulnia a fejemnek. Talán az édes falusi levegő hatásos lesz.

Most mondjátok meg, hát nem ő a legtökéletesebb ember a világon? Bennem márcsak ő és Kai tartja a lelket.. <3 

Szóval mi most a "pöttömmel" nyaralunk, és mindennap beszélgetünk Skype-on Kai appa-val.:) A telefonom kikapcsolva, és nem tudom mikor fogunk hazamenni. Na mind1. Remélem mindenki jól van. Egyszer Sora-nak is meg kell békélnie. 

Olyan jó végre azt érezni, hogy Itthon vagyok.

Peace: Rara és ChangMin