~Jelentés~

OHAYO!

Rara jelen, ChangMin él! (de csakha nem hatott még a méreg)

Igen, ChangMinnie ma már nagyonnagyon korán reggel elemében volt == Nem úgy, mint egyesek (lásd a képen)

Na most egy kis szösszenet. Isteni érzés, hogy ki van kapcsolva a mobilom, és nem keresnek állandóan. Nem mintha nem szeretném a csengőhangom...

...[Nege dorawa-a-a-a-a-a, dasi dorawa-a-a-a-a-a~]

XD

Nadetovább:

ChangMin-nal elbuszoztunk egy közeli városba strandolni. 

Megkérdezte, hogy buszozni lehet-e póló nélkül. XD
Látszik, hogy nincs is mit szégyellnie a testén. *orrvérzés*

Na aztán végül egyszál fürdőnaciban jött. A buszon meg kivel találkoztam? Persze, hogy az exemmel. De hány éves is voltam? 14? Szóval már nem is számít. Súgtam Minnie-nek: "Psszt. Fogd meg a kezem. Most te vagy a pasim."  Az exem végigmérte ChangMinnie-t (mivan, talán megbuzult?). Aztán elkezdett jópofizni. Mondom oké. Aztán egy idő után elkezdett idegesíteni. Nagy nehezen előkaptam a magyart rejtett zsigereimből, és elküldem őt a halál f*szára. xd ChangMin szorosan magamellé szorított, én elmondtam neki, hogy miről beszélgettünk, mire ő elkezdett koreaiul káromkodni. ><"

A strand fantasztikus volt~ Fürödtünk, lángosoztunk, és jégkását ittunk. Yummi~ Rengeteg tyúkot el kellett kergetnem tőle. "Foglalt! Foglalt!" Ezt hajtogattam folyamatosan xd 

Changmin telójára küldött Kai képet.

"Édes drága Kai. Mi ez az új frizura?" - köptem ki a jégkását.

Minnie-vel pedig még közelebb kerültünk egymáshoz. Nagyon jól kijövünk. Kezdem úgy érezni, hogy egy ilyen ember hiányzott az életemből, mint Ő. Nem bunkóságból, de ő olyan, mint egy Sora-pótló. Changie-nak mindent elmondtam az utóbbi időben. De tényleg MINDENT. Ő az aki tud a ChiHoon dologról is, meghát ugye szemtanúja is volt. És most énis megtudtam róla sokmindent. 

Elmesélte, hogy mióta ismeri Jun-t (a gyakornok srácot), és mi történt köztük. Elvileg egy helyen laktak, és egy suliba jártak jópár évvel ezelőtt. (Megj: Nagyon durva visszaemlékezéseket nem tettem bele, mert nemtudom, hogy korhatáros-e az oldal >w<)

*lö ChangMin visszaemlékezés*

(El sem tudtam képzelni, hogy Jun-nak valaha is volt fekete a haja xd)

Ez az egyik kedvenc fotóm *-* Olyan édesek~

-Minnie, te Uke vagy, vagy Seme? - csillant fel a szemem

- Mikor melyik. - legyintett - de általában Seme. Jun általában az Uke, ő lányosabb. 

Ennél az utolsó visszaemlékezésnél félbeszakítottam.

- ÁLJ! Minnie te vagy a pici fekete, ugye? 

- Aha. - köszörülte meg a torkát

- A nagyobb nem lehet Jun! Hiszen ő alacsonyabb nálad. Az a férfi a képen idősebb nálad!  Mégis ki ő?

- Hát.. - vakargatta zavartan a tarkóját. - Ő egy általános iskolás tanárom. Ugye milyen jóképű? 

- Letámadott?

- Le.

- Mindent értek.

- ??

- Egy ilyen helyes srácnak senki sem tudta ellenállni. - öleltem meg

- De nagyon csúnya dolgokat csinált. Szégyellem őt.. - pirult el

- Akarom hallani?

- Nem..

- Bíííííííííííííííííííp! Rossz válasz! De igen.

- Hát jó. Az egész úgy kezdődött, hogy kaptam egy nagyon rossz jegyet, és elmentem miatta reklamálni. 

* Ahjussi! Ez nem igazságos! Én nem érdemlek ilyen rossz jegyet.. - hisztiztem - Ugye nem mondja el a szüleimnek? -ő megfordult a székével, és perverzen nézett rám, amitől kicsit megijedtem.. 

* Ugye nem szeretnél megbukni? - kezdett felém sétálni

* Még szép, hogy nem! Át akarok menni! -mondtam határozottan

* Rendben. De azért meg kell ám dolgozni.. - és ez után következett az, amit a képen a láttál. Elkezdett taperolni, és csókolgatni, aztán letépkedett minden ruhát, és ledöntött az íróasztalra. Gondolom nem kell tovább mesélnem, hogy mi volt.. Elég annyi, hogy utána pár hétig nagyon fájdalmas volt járnom. Aztán megfenyegetett, hogy ha én elmondom ezt valakinek, akkor mindent kitálal a szüleimnek. És, hogy ő találhat még munkát,ha innen kirúgják, de engem ezért a szüleim örökre meg fognak vetni.. Igazából ez olyan sztori, mint neked a ChiHoon-os. Csak az enyém már rég lezáródott. De most neked kell legyőznöd azt a mocskot.

- Min.. - kicsit megragadtam. Nemhittem, hogy egy ilyen életvidám kissrácnak ilyeneket kellett megélnie. Elkezdtem könnyezni. - De én nemtudom mit tegyek. Annyira féltem a többieket.. Chi tényleg mindenre képes lenne. Meghát..Mostanában úgy hanyagolok mindenkit, nem tudom, hogy kiállnának-e mellettem, és segítenének-e..Ráadásul, ha Kai ezt megtudná.. Akkor aztán annyi... Tudod 18 éves vagyok, és nem tudom, hogy mellette ragadok-e vagy sem. De azt tudom, hogy én emiatt a dolog miatt nem akarom őt elveszteni.. 

- Figyelj Rara-ssi. - bújt hozzám. Éreztem magamon a sok szúrós lánypillantást - Megoldjuk, oké? Rám számíthatsz! Befogadtál, és az átlag alatti életemből egyszerre egy álomszerű világba csöppentem..Neked köszönhetően! Soha nem éreztem magam ennél jobban. Ráadásul, még a szülőfaludba is elhoztál. Anyukámként gondoskodsz rólam, és nagyszerű, hogy mégis a legeslegjobb barátom vagy! Kérlek legyél mindig mellettem! Noona nagyon szeretlek! - mondta az utolsó szavakat magyarul, cuki kiejtéssel, majd nyomott egy hatalmas májas puszit az arcomra (májas puszi=ami hatalmasatt cuppan, valahogy úgy, hogy: Mmááááj) Rájöttem, ha a lánytekintet gyilkolni tudna, akkor én már rég halott lennék.

A szüleim is nagyon kedvelik őt. Szerintük hozzám sokkal jobban illik egy ilyen korú gyerek, mint egy kisbaba. Igazuk lehet. Amúgy ChangMin és az én 15 éves öcsém nagyon jóban lettek. Ma már voltak is kint focizni a nagypályán (lesz*rták, hogy 40 fok van kint xd). Kicsit féltem Balu-t Changie-tól. Tudtommal öcsi a lányokat szereti, szóval nem lehet semmi gond...Ugye? O_O" Ja meg házimunkát is kaptunk. Én felmostam, Minnie meg bugyikat hajtogatott X'D Most éppen itt ülünk az én régi szobámban. Én írok nektek, ők meg itt vergődnek az ágyon, mint két partra vetett hal. Csináltam nekik sütit, és most megvannak halva, hogy fáj a hasuk. Csak nem lett olyan rossz.. Tűnődtem hangosan, mire elkerekedett a szemük.

- Hm. Már hat is a méreg? 

Olyan jó szívatni őket:') Hihii ~Rara voltam~

A végére egy cuki Changie a plázában~