Angyal, kérlek...*

Hali! Rara vagyok!

Ez a nap olyan fura volt... Vagyis egy része.
Na az egész úgy kezdődött, hogy felkeltem. Ez volt a legelső rossz dolog, ami ma történt velem. És ez nem minden. Miután sikeresen felébredtem, leöntöttem magam kávéval. Szóval teljes ruhacsere, majd késében indultam az ügynökséghez. Nagynehezen beestem pár perces csúszással. Már mindenki engem keresett.
-Rara, a főnök téged keres égen-földön! -mondta az egyik táncos. Megköszöntem neki hogy szólt.  Kapkodtam csak a fejem. Aztán megpillantottam SooMint.
-SooMin! SooMin! Mit csináltam? Miért hívat a főnök? Rosszat tettem? -hadartam idegességemben
- Nyugi, nyugi! Csak menj be! -fogott le, hogy ne rángasson a görcs- Vegyél nagy levegőt, és mindig legyél higgadt. Elkísérjelek? Na gyere. - elkezdtünk sétálni az igazgatóhoz. Az ajtó előtt toporogtam, de nem mertem bemenni. Édes drága barátnőm megoldotta a helyzetet, mert bekopogott helyettem, aztán belökött az ajtón, és elfutott. Én meg ott álltam, mint aki azt se tudja mi van.
- Jónapot! -cincogtam- Hívatott?
- Áhh Rara! Üllj le ide a székbe.- belehuppantam. Valahogy erővel töltött el.
- Tudod miért hívatlak?
- Nem, uram. -mostmár elég határozott lettem. Csak nem rak ki. Ha meg kirak, legalább méltóságteljes leszek.
- Még nem hallotta a hírt? - nagyon meglepődött. Vajon mi lehet az a "hatalmas hír"?- Tudja, nemtudom látta-e azokat az embereket, akik benéztek az egyik táncpróbára. Nem töltöttek ott sok időt, csak épphogy bekukkantottak az ajtón.
- Nem láttam. Észre sem vettem. Miért kik voltak ők? -töprengtem hátha beugrik valami, de nem.
- Tudja kisasszony, azok között az emberek között ott volt Park TaeJun, és úgymondd kollégája Lee ChiHoon.. Mondd ez önnek valamit?
- IGEN! Az Aboki-s ulzzangok? És az igazgatója? Imádom azt a márkát! Nagyon jó stílusú ruháik vannak! Rengeteg göncöm van tőlük. WOW! És mit kerestek itt? -pörögtem fel, aztán rájöttem, hogy nem egy haverommal beszélgetek- Mármint hogyha szabad megkérdeznem..
- Jó ezt hallani. - nevetett, ami elég fura. Szerintem bír engem. - Tudja Rara most közölök önnel egy jó hírt. De ez még teljesen titkos, szóval nem tőlem hallotta! Csak gondoltam hogy jobb ha tudja. Az a mi és az ő ügynökségünk üzletet kötött egymással. És az Aboki magát választotta ki új modellnek. Ezért voltak bennt. Ott kiszemelték magát. -azthittem elájulok- DE ezzel ők holnap személyesen felkeresik önt itt az SM-nél,és személyesen ajánlanak szerződést. Arra kérem, hogy amikor meghallja, akkor lepődjön meg,és tegyen úgy róla, mintha nem tudott volna semmit. Ja és öltözzön csinosan! Jó fényt keltene, ha Aboki márkájú lenne a ruha. Viszlát! -meg se várta, hogy reagáljak, csak hirtelen kilökdösött az ajtón. Kint már várt rám SooMin. Mindent elmondtam neki, amíg ki értünk a futópályára.

Amikor ki értünk az edző már várt minket. És volt pár meglepetés vendég is. Gondolom mindenki egyre gondol: EXO. SooMin-el először egymásra néztünk, majd a fiúkra. Aztán megint egymásra, és megint a fiúkra. Aztán vigyorogtunk mint a vadalma. Végig szemezgettünk a kiválasztott fiúinkkal. Aztán az edző bejelentette, hogy kimegyünk Seoul utcáira futni. Valami egészséges életmód izét hirdetni. Jajj ne.. Nem akarok. Nem bírok. Mivel én nagyon vashiányos, és vérszegény vagyok, ezért nem nagyon bírok sokáig futni megállás nélkül. Huhh. De muszáj lesz,mert Lee edző seggberugdos... Miraeeee, Omma segíts rajtam (TT_TT)

Elindultunk. Kai mellettem futott. Erőt adott a jelenléte. Legalábbis egy darabig. Már nagyon régóta futhattunk, amikor éreztem, hogy valami nem jó. Egyszerre sötét lett. Mi történt?

~~~~~~~~~~~~~~~~

Amikor felnyitottam a szemem, egy angyalt láttam, aki a mosogatónál tevékenykedik. Egyáltalán élek még? Vagy meghaltam? A Mennyországban lennék?

Aztán az Angyal felállt, és a hűtőhöz suhant. Mintha szárnyai is lettek volna.

Lehunytam a szemem. Mire kinyitottam, az a lény megint ott ült az ágyam szélén. A hajam simogatta. Olyan puha, és meleg volt az érintése. Megint levette rólam a kezét, és valamit matatott.  Én meg olyan állapotban voltam, mint egy részeg. Nem tudtam magamról semmit, sem azt, hogy mit csinálok.

- Angyal! Ne vedd le rólam a kezed! Simogass! Érj hozzám! -csak nevetett, de nem tette amit kértem.- Könyörtelen angyal! Miért nem érintesz meg? - az angyal tovább mosolygott. Az ölében egy nagy tál sütit láttam. Muffint. Kicsit nyomik voltak, és nem is valami szépek, eléggé eldeformáltak, de abban a pillanatban olyan tökéletesnek tűntek. Megfogott egyet, és letört belőle egy pici darabot. Kinyitottam a szám, mire odanyújtotta és megetetett vele. 

-Ezt te csináltad, Angyal? -Ő nem szólt egy szót sem, csak mosolygott. Végig csak mosolygott. Majd megint elkezdett etetni. Amikor befejezte lefeküdt mellém. Átkarolta a derekam, és orrát az orromhoz nyomta. A szeme félig csukva volt. Egy ideje néztük egymást, mire megcsókolt. Először csak röviden megpuszilta a szám, majd elhúzta a fejét. Az én szemem még mindig csukva volt, és nyújtogattam a nyakam, kerestem a száját, de nem találtam. Emiatt elkezdtek potyogni a könnyeim. Szemhéjaim kinyitottam. Az angyal megint csak mosolygott. Én meg tovább sírtam. Amikor éneklést hallottam, felnéztem Rá. Ő énekelt valami gyönyörű dalt. Istenem én most tényleg meghaltam? Hát ki ez ha nem egy angyal? Sírni is elfelejtettem hirtelen, csak figyeltem a száját tágra nyitott szemekkel. Észrevette ezt, és a dal szüneteiben apró kis csókokat lehelt a számra. Mikor befejezte az éneklést, végre hosszan is megcsókolt. Nem vette el a száját. Miközben feküdtünk, végig egymásra voltak tapasztva ajkaink. Még akkor is, amikor elnyomott az álom.

"Angyal, kérlek legyél mellettem, amikor újra felébredek!"