Az alak megragadta a karom és egy lendülettel belökött a házba. Én csak remegtem, nem tudtam mi folyik itt. Fél kezével bezárta az ajtót, és eldobta a kulcsot valahova a szoba sarkába. Én megdörzsöltem a szemem, hogy nem álmodom-e. De nem. Az alak ott állt velem szemben., és nézett le rám. Közben egy cinikus vigyor húzódott szájára.
- Ki vagy te? - kezdtem sírni, és összekuporodtam a hideg padlón. Az alak nem válaszolt, csak letérdelt, és négykézláb egyre közelebb mászott hozzám. Én elkezdtem egyre hátrálni. - Mit akarsz? -hátam falnak ütközött. Az ember még mindig közeledett, míg nem teljesen felém került. Már végre láttam az arcát. A kávézós srác? Közel akart hajolni az arcomhoz, így ledöntött a földre.
- Téged! - mondta határozottan. Szemem kipattant, és pánikba estem. Rángatóztam, kiabáltam, össze-vissza kapálóztam. Tényleg erős...Jól láttam a kávézóban. Hirtelen hasba rúgtam, mire kicsit összerándult. Ez idő alatt, én kitörtem a karmai közül, és elkezdtem felrohanni a lépcsőn. Berohantam a fürdőszobába, és bezártam az ajtót. Őrültem hívtam Kai-t. Nem vette fel. Kétségbeesetten próbáltam már embereket, de nem vették fel. A srác már dübörgött az ajtón. Kai-t próbáltam meg mégegyszer. Hangposta... "Kai! Kai! Kérlek! Segíts! Ez... Ez... Nem akarom így! Mit fog tenni velem? Kérlek! Kire számíthatok, ha rád nem? Ne hadj cserben! Nem teheted! Légszíves!" Sírtam. Nagyon sírtam. A srác már annyira dörömbölt, hogy végül betört az ajtó. Én a zuhanyzóhoz rohantam, megnyitottam a vizet, a zuhanyfejet felé fordítottam, és azzal locsoltam. A fiú kikapta a kezemből, és levágta a földre, úgy, hogy ripityára tört. Nem hiszem el, hogy ilyenkor senki sincs itthon...Végülis.. Szinte mindenki elköltözött.. Na de vissza a történtekhez: A srác megfogott, és a vállára dobott. Ütögettem a hátát, hogy tegyen le. Berontott a hálóba, és ledobott az ágyra.. (Megj.: Majdnem mellé estem...) A vizes pólót egy mozdulattal letépte magáról, és lehajította. (Ha nem ebben a szituációban lettünk volna, talán még orrvérzést is kapok.) Aztán a nadrágjához nyúlt.. Bebújtam a takaró alá, és mindennél jobban próbáltam kapálózni, amikor megéreztem a kezét, ami a takarót bogozta. Amikor kicsavart, összekuporodtam, mint egy hernyó. Ő szabályosan kiegyenesített az ágyon, és rám ült. A kezeimet is térde alá szorította, bárhogy próbáltam kiszabadítani, nem ment. Aztán a pólómhoz nyúlt. Elkezdett a gombokkal babrálni. Amikor végig kapcsolgatta az egészet, úgy bontott ki, mint egy csipszes zacskót. Pont úgy is éreztem magam. Hiszen csak kihasználnak. Meg akarja szerezni ami "bennem van", és utána már nem is áll érdekében velem foglalkozni. A srác csak bámulta a csupasz felsőtestem, pár pillanatig le se vette melleimről szemét. Mondanom sem kell, hogy egész idő alatt kétségbeesetten potyogtak a könnyeim. Nem veszthetem el...ÍGY...! A fiú odahajolt a nyakamhoz, és egyre vadabbul harapdálta azt. A kezével meg szinte falta a testem. A teste forró volt, és remegett. Nagyon megrémített. Hogy lehet valaki ilyen...ilyen...'vad'? Aztán egyre lejjebb mászott, és a nyakamról egészen elvándorolt. Már nagyon féltem. Tudtam, hogy már senki nem ment meg... És hogy nekem ez nagyon fájni fog.. Hiszen... Aahh bele sem akartam gondolni ez mit jelent. A srác a nadrágomhoz ért, majd kigombolta azt is. Elkezdte leráncigálni rólam. Aztán.. Az ajtó kivágódott. Valaki beviharzott rajta, és lerúgta rólam a fiút. Aztán hallottam egy rúgást, és hogy valami vagy valaki a földre koppant. A könnyeimtől nem láttam semmit, ezért gyorsan megtörölgettem a szemem, és körülnéztem. A fiú megpróbált a kezébe kapni, de én az ágyba kapaszkodtam. A padlón Kai-t láttam. Elájult.
- Kai! Álj fel! Ez nem lehet! Légyszíves! Segíts! Kérlek térj magadhoz! Én még szűz vagyok! Nem így akarom elveszteni! Kai! Én csak téged akarlak! - sírtam. A fiú letépte a kezeimet az ágyról. Ölébe kapott majd kirohant velem a lépcsőhöz. Itt már a dolog közepére akart térni. Rögtön letépett rólam mindent, és magáról is. Én harapdáltam, karmolásztam, fickándoztam, hogy ő semmiképpen se ''találjon be''. Már nagyon kezdtem feladni a reményt.. Én fáradok, Kai elájult, a srác pedig még mindig kitartó.
- Állj le! - megpillantottam Kai-t a legfelső lépcsőfokon. Onnan egyből leugrott, és a támadómnak rontott. Ott verekedtek egy darabig. Kai jópárszor vízszintesbe került. Miután a legnagyobbat kapta, nagynehezen feltápászkodott, és mindennél nagyon dühvel rontott neki a srácnak. A fiú akkorát kapott, hogy a falnak vágódott. Megrázta a fejét.. Majd mint aki azt se tudja hol van felállt és elrohant. Kai leguggolt hozzám. Én csukott szemmel zokogtam.
- Elment? - nyitottam ki a szemem.
- Igen. Ne aggódj! Sajnálom! Soha nem engedem, hogy újra a közeledbe kerüljön! Megvédelek! - Kai magához ölelt. Az arca tiszta seb volt. Mindenhol vágások és karcolások. Az alsó ajka felrepedt, és vérzett. Rosszul éreztem magam, mivel miattam történt ez vele. Én csak bajt okozok.. Ő a karjaiba fogott, mint egy hercegnőt. Olyan gyengén, mintha csak egy rossz mozdulattól összetörnék. Felöltöztetett, és újra a karjaiban találtam magam. Én tehetetlen voltam. Az utcán az emberek susogtak.
- Vajon mibe keveredtek? Talán maffia? - 'Nem! Nem maffia! Annál sokkal rosszabb!' Gondoltam magamban. De Őt nem érdekelte. Csak sétált velem büszkén. A saját belvárosi lakásába vitt. Leültetett a fürdőbe. Ő is letette magát velem szembe. Elkezdte törölgetni vizes zsepivel az arcom.
- Vérzik a szád. - szipogtam
- A Tiéd is. - mosolygott. - Tudod mit?
- Nem. Mit?
- Vérígéret.
- Micsoda?
- Csak én érinthetem meg a tested! Egyedül csakis én érhetek hozzád! - és vérző ajkát az én vérző ajkamra tapasztotta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése