Másnap reggel Kai mellett ébredtem. Ahogy fürkésztem alvó arcát, hirtelen eszembe jutott a tegnap este. Könnyek szöktek a szemembe, és nem tudtam megállni, hogy fejét kezeim közé ne temessem. Szegény felriadt álmából, mert majdnem megfojtottam. (Sorry Drága, muszáj volt)
- Ez a hála, azért amiért megmentettelek? - bevágta a műhisztit
- Na jólvan ám te hős lovag! Keblemre! - tártam szét a karom, hogy öleljen meg
- Ez mindjárt jobban tetszik! - én meg vártam, vártam, hogy mikor ölel meg, de ölelést végül csakazért sem kaptam. Helyette csak közelkúszott, és a fejét odagyömöszkölte a melleimbe. =w= Ha jól gondolom máshogy kellett volna fogalmaznom..
- Na mivan, így nem fulladsz meg? - kuncogtam, majd megütögettem a fejét. -Pabo~
Aztán ahogy kiélte magát a cicijeimen, hazakísért. Már fel voltam készülve a kitört ajtókra, a leszakadt zuhanyfüggönyre, eltört zuhanyrózsára, széttúrt ágyra, meg miegymásra. De ehelyett mi várt? Vadiúk ajtók, felrakott zuhanyfüggöny, összeszerelt zuhanyrózsa, összepakolt ágy. Mi történt itt? Az ajtóm előtt egy hatalmas kosár gyümölcs volt, benne néhány szál virággal.
 |
| Valahogy így nézett ki. Nagyon guszta volt. :P |
Mellette hevert egy levél. "Sajnálom. Kérlek bocsáss meg! Nem tudom mi ütött belém. Mintha valami másik lény is lakozna bennem. Nem tudtam mit teszek. Ne haragudj! Anon."
Kai-val elolvastuk a levelet, és valahogy olyan boldogság töltötte el a szívemet.
- Kár ezért a srácért.. Ha máshogy találkozunk talán esélye is lehetett volna. - gondolkodtam hangosan
- Hogy mi? - Kai rosszalló hangjára felkaptam a fejem
- Semmi! - mondtam úgy mintha meg se szólaltam volna
- Na azért! - ölelt meg. Vagyis csak látszólag, mert a hátam mögött viszont egy almáért nyúlt =w=
Egyre jobban fáraszt a hülye feje! Aztán amikor el kellett mennie próbára, én egyedül maradtam. Kicsit féltem. Elkezdtem zenét hallgatni, hogy azzal is oldjam a hangulatom. Az ajtón egyszercsak beugrott Janho. Hát hadnemondjam milyen szívinfarktust kaptam. Aztán lassan megnyugodtam, és mivel Ő ottvolt már énsem féltem. Janho Unnie-val elmentünk egyet fagyizni, és csavarogni. Seoul olyan helyein jártam ma, amiket még egyszersem láttam. Aztán mire jól kibolyongtuk magunkat, este lett. Otthon eltűztünk zuhanyozni (persze oda sem mertem egyedül bemenni, ezért berángattam magammal Őt is. ~Együtt fürdéés~). Majd Janho felajánlotta, hogy ha ilyen pisis vagyok, akkor velem marad egész este és mellettem is alszik. (Grrr..Szűkös az ágyam Unnie, de elférünk rajta ketten ;) Aztán leballagtunk a konyhába, mert fincsi muffint akartunk csinálni. Felvettük az ultra-cute főzőköténykénket, elővettük a fakanalakat, és minden készenállt! Gyúrtunk, kavartunk, kotyvasztottunk. Amikor kész lettünk, beraktuk őket a sütőbe. Lehajoltunk és putty bele őket egy fél órára. Ez idő alatt valaki a hátam mögé jött (pont pucsításkor ==) és megragadott. Gondoltam csak Janho szórakozik, de amikor oldalranéztem észrevettem hogy vele is ugyanez a helyzet. Fantasztikus! Ma párban jöttek! Pánikba estem, és hátrafordultam, hogy támadómmal szembe kerüljek. Rossz ötlet volt, bár mégiscsak jobb, mintha ott ÁLLNA a hátam mögött.. Az a senkiházi megint felkapott. Átvert. Biztos vagyok benne! Ütögettem, haraptam, karmoltam.
- JANHO! JANHO! - sikítoztam. Amikor a srác fájdalmában ledobott a földre oda akartam mászni Unnie-hoz. Már majdnem oda értem, de a srác erősen megragadta a hajam, és átráncigált egy másik szobába. Nagyon fájt, én meg nagyon hisztiztem, és sírtam. A fiú már megint vetkőzött, én meg még mindig kapálóztam, és hadonásztam. Jópárszor arcon is vágtam. Aztán egy huzamra letépte a kötényem, és jönni akart felém.. Jobbanmondva "BELÉM"... Aztán arra még emlékszem, hogy sikerült jól megrúgnom ott lent. (Megj.: Remélem jól betaláltam, és nem lesznek gyerekei..) Annál a résznél kicsit felordított. Utánna meg valami kemény dolog csattant a fejemen, én meg elájultam, és tehetetlenül elterültem a földön..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése