Sora! Segíts!

-Aishh- Reggel amikor felébredtem, ezzel a szóval kezdtem. Fájt mindenem. Nem értettem mi történt.  Hogyhogy a saját ágyamban vagyok? A legutolsó amire emlékszem az a pláza női mosdója. Meghogy Kai-val oda zárkóztunk be... Ja meg persze Arra.. Brrr.. még mindig érzem a kezeit a testemen. De nem, NEM FEKÜDTÜNK LE! (Haha Sora Unnie, úgyis ti fogtok előbb:P) Csak csúnya dolgokat csináltunk, de az nem ugyan az. Mert khmm Olyan nem volt. De akkor miért nem emlékszem az éjszaka többi részére? Megdörgöltem a szemem, és felültem az ágyon. Az éjjeli szekrényen egy levél volt. 

"Elmentem. Nem akartalak felébreszteni. Kávé az asztalon. Ui: Köszönöm. Nagyon. Szuper volt. Ömm RaRa-ssi.. Az alsógatyám megtarthatod. Olyan szorosan fogtad, hogy nem tudtam kiszedni a karmaid közül. -Kai" 

Hirtelen kikerekedtek a szemeim, és rögtön felébredtem. 

-MICSODA??? Talán mégis... Mégis lefeküdtünk volna? És én nem emlékszem rá? Az elsőre nem emlékszem? Ez nem igaz. Nyugi Rara... Csak semmi gond. Még nem biztos, hogy megtörtént. Bár a jelek erre utalnak, de még semmi sem biztos. Ki kell derítenem!-Aztán az órára pillantottam.

- Úramatyám!-Felugrottam. Nem volt jó ötlet. A fejem nagyon elkezdett fájni. És szédültem. De muszáj volt sietnem mert a végén még el fogok késni az énekóráról. Még jó hogy ma nem tánc lesz. Felkaptam a ruháimat. (Jéé tényleg itt van az alsógatya!) Aztán emlékezvén a papírcetlire, odatomboltam az asztalhoz és lenyakaltam a kávét. Amikor kicsit észbekaptam eszembe jutott, hogy Sora-nak van egy meglepetésem. Aminap találtam rólunk egy ezer éves képet, amikor a ruhás szekrényemben kutakodtam. De hogy hogy került az a fotó oda, még máig sem tudom. Ahh régi szép idők. Emlékszel Sora? Itt még frufrum is volt! Azthiszem épp vidámparkoztunk. Milyen fura volt a hajam. Grr.. De remélem azért neki tetszeni fog! -Bekukkantottam a szobájába és az ágyára tettem a képet.

De kis csöppök voltunk <3

Utánna rohantam az SM-hez. Az énekóra gyorsan elment, mivel egész végig csak agyaltam. Észre sem vettem, hogy vége lett. Kimentem az utcára. Gyorsan nyomkodtam valamit a telefonomon, és beleszóltam:

-Sora! Figyelj, ha összefutunk muszáj beszélnünk! Kérlek segíts! Hol vagy most? Tényleg? Ó látlak! Integetek. Te is látsz? Oké. - Aztán letettem és odafutottam a Drágához. 

-Sora-ssi de jó, hogy itt vagy. Tudom, hogy te jól kémkedsz! Muszáj segítened. Ki kell derítenünk valamit. -Aztán bla bla bla elmondtam neki az egész sztorit az elejétől. 

- Kai és Kyungsoo legjobb barátok. Rémlik? Na azt gondoltam, hogy taláán..esetleg..lehetséges.., hogy megkérem Soo-t, hogy menjenek el ketten valahova pasiskodni, és kérdezzen rá Kai-nál, hogy mi történt azon az éjszakán. Jobban mondva hajnalon. Na mit szólsz? Ki a te okos Noona-d? Na ki?

- Imádlak Unnie! Te vagy a legjobb! Mondtam már, hogy nagyon szeretlek? De Kai ne tudja meg! Nem akarom megbántani... Nem akarom, hogy megtudja, hogy nem emlékszem semmire... DO minden kis mozzanatot szószerint kérdezzen ki, és mondjon el nekem! -Ugrottam a nyakába, és megölelgettem (Bocsika..Elég nehéz vagyok)- De várj. Láttam ám az arcod. "Esetleg? Talán? Lehetséges?" Na ne szórakozz velem Drága! Mondjad, hogy mit kérsz érte! Hadd halljam a követeléseket, mert reklamációt a távozás után nem fogadok el!

~RaRa